2006.06.22. 3.AM Friday-Bp. Honvéd Court... Itt találkozott az egész csapat hulla fáradtan... csók a szülőknek és már indultunk is. Elég jó buszt fogtunk ki amin légkondi, TV és miegymás volt található. Egy nap utazás után megálltunk Franciaországban aludni egy estére és aztán reggel 7kor indultunk is tovább. Csoki (Szlota Tibor) DVD-i enyhítették az unalmunkat a buszon és estére már meg is érkeztünk. Aludtunk egyet a Gran Hotel Don Juan-ban és a következő nap már mentünk is a tengerre. Esténként mentünk a törzshelyünkre az 502-be (pub) megalapozni az éjszakát, aztán meg kilyukadtunk valamilyen discóba. Reggelente mindig fél 10kor kelés, reggeli, majd vissza az ágyba ebédig.. :) délután mentünk a partra vagy a hotel medencéjéhez szétégetni a nyakunkat. Este pedig jöhettek a meccsek. Elég sok országból jöttek csapatok, nekünk a döntőbe jutásig a svédekkel és az olaszokkal kellett megbirkóznunk, ami mondjuk nem volt kemény munka :) ja! a csapat amiben játszottam úgy épült fel, hogy akik jöttek Spanyolba, azokból kiválogatták a '88ban és '89ben született játékosokat és azokat egy csapatba rakták. Azonban a '89esek között én voltam egyedül Darazsas, ezért betettek a Milán és a Sanyi mellé a '88asokhoz :D Na aztán a döntőbe kikkel játszottunk???? Hát persze, hogy a '89esek ellen (mivel egy korosztályba játszottunk. A 3. csapat '90esekből állt, de ott viszont csak Darazsasok voltak) Eléggé bepörögtünk a Fináléra és az első negyedbe beis szórtunk 6 triplát így a félidőbe megvolt a 20 pontos előny. Ezután már nem tudtak feljönni akármennyire is fáradtak voltunk. Így elmondhatjuk, hogy Back to Back Championok vagyunk Spanyolországba :) Közben hét elején mikor nem volt meccsünk egyik nap elmentünk a helyi csúszda parkba. Hatttalmas élmény volt mert olyanokon csúsztam amilyet még életembe nem láttam. A legjobb a "WC-Lehúzós" volt.. ugye Sanyi? :) na mindegy ezt meg kell néznetek, mert ezt az élményt nem lehet leírni. Végeredményben lett egy arany, egy ezüst és egy bronz érmes csapatunk. A hazafele út nagyon hosszúra sikerült és Csoki itt is megmentett minket a DVD-ivel az unalomtól, persze előkerültek a Discmanek és az MP3 lejátszók is... Kb. 28 órás volt az út haza, közben megálltunk 2 órára Monte Carlóban kukkolni a gazdagok életét. Nagyon jól érezte magát mindenki, szóval remélem jövőre is megyünk! (a meccsek eredményeit megtalálhatod az eredmények között)