Péntek délután készülődtem a fodrásztól edzésre menni, amikor nagyon rosszul lettem. Mivel megvolt a péntek reggeli dobóedzésem ezért felhívtam az edzőm, hogy inkább otthon kúrálnám magam délután, nehogy rosszabbul legyek edzésen. 38,6... Ennyi volt a lázam este és mindenem fájt. Már az is kérdéses volt, hogy játszom-e. Persze eltudtam menni a meccsekre hőemelkedéssel (és fájó karokkal) de fele annyit sem tudtam produkálni, mint amennyit szoktam. 3 perc alatt lefáradtam a pályán, persze szinte csak fél negyedet pihentem az albacomp ellen, de így sem sikerült a győzelem. Ezek mellett még a ´90-eseket is elhívtuk a meccseinkre, de sajnos ők sem tudtak segíteni. Nálunk két `88-as van (Milán és Áron), de sajnos ennyi ember nem elég egy olyan csapat ellen ahol szinte csak `88-asok voltak. Az összes meccsen vért izzadva kaptunk ki. Tudtuk, hogy nincs sok esélyünk, de mindent megpróbáltunk... Jövőre meglátjuk... Hogyha egyben marad a `89-90-es csapat akkor számítani lehet a múlt évi sikerekre! (a meccsek eredményeit a Darazsak weboldalán megtalálhatod)